Magyarország élővilága - Erdei sikló (Zamenis longissimus)

Erdei sikló

Meglehetősen hosszú, akár két méteresre is megnövő kígyófaj, bár a magyarországi példányok ritkán érik el a 160 centiméteres hosszt. A kifejlett erdei siklók hasa sárgásfehér, hátuk és oldalaik zöldesek, barnásak vagy szürkések. A halántékon világossárga, halványabb mintázat látható (nem összetévesztendő a vízisiklók félhold alakú mintájával), bár az idősebb állatokról ez hiányozhat. A fiatal példányok világos alapszínét háti és hasi oldalukon egyaránt barnás sötét foltok tarkítják, és ugyanilyen arccsíkjuk van a szem és az áll között. Hazánkban előfordul a szürke erdei sikló (Zamenis longissimus var. subgrisea Werner, 1897), ezek az egyedek ezüstös-szürkés színűek és nem túl gyakoriak. -wiki-

Nem fenyegetett, védett. Ragadozó.

Rendszertani besorolása
» Eukarióták doménje » Állatok országa » Valódi szövetes állatok alországa » Újszájúak főtörzse » Gerinchúrosok törzse » Gerincesek altörzse » Négylábúak főosztálya » Hüllők osztálya » Pikkelyes hüllők rendje » Erdei sikló
Alpokalja, Soproni-hegység, Balfi-dombság, Kőszegi-hegység, Vasi-dombság, Vasi-hegyhát és Kemeneshát, Északi-Középhegység, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk, Aggteleki-hegység, Cserehát, Zempléni-hegység, Gödöllői-dombság, Heves-Borsodi-dombság, Dunántúli-dombság és Mecsek, Mecsek-hegység, Villányi-hegység, Geresdi-dombság, Baranyai-dombság, Zselic, Völgység, Tolnai-Hegyhát, Szekszárdi-dombság, Külső-Somogy, Belső-Somogy, Zalai-dombság, Dunántúli-középhegység, Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence, Balaton-felvidék, Déli-Bakony, Északi-Bakony, Bakonyalja, Sukoró, Vértesalja, Vértes, Velencei-hegység, Gerecse, Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység,
Videó Bővebben a Wikipedián