Az eurázsiaik és észak–afrikaiak alapszíne sárga, az elülső szárnyak hátsó szegélyét két párhuzamos fekete sáv övezi, ezért ahol elterjedése a Papilio xuthus‑sal fedi egymást, ránézésre könnyen összetéveszthető, bár mintázatuk és színezetük kissé eltér. A hátulsó szárnypáron vannak a fecskefarkak, amelyek hosszúsága változó, lehet egy kis kiszögelés vagy egy rendkívül hosszú fonálszerű képlet is; e szárnypár jellemzője még a beöblösödő szárnyszegéllyel párhuzamosan húzódó kékesfekete szalag, valamint egy-egy pirosas vagy rozsdabarna szemfolt a szárnyak belső szögletében. A tavaszi alak (ha van) lényegesen kisebb és halványabb. Az észak-amerikai példányok sokkal változatosabbak, lehetnek sárga–fekete sávosak, de sok egyeden több a fekete elem, sőt lehetnek tiszta feketék, mivel valószínűleg a mérgező Battus fajokat utánozzák, így a madarak kerülik. Szárnyfesztávolsága 75-100 milliméter. - wiki
Nem fenyegetett, védett. Növényevő.
Rendszertani besorolása Videó Bővebben a Wikipedián